-
Koldusból Királyfi
Közzétett: 2012Szerző: Mark FischerKiadó: Bagolyvár KiadóTémák: gazdagság, önfejlesztésOldalszám: 112Mikor van egy férfi aki felfedezi saját késességeit, határait és korlátait. De vajon ezek léteznek? Ez a könyv egy mese, egy történet, nagyon egyszerű példákkal amit a való életben nem is olyan egyszerű követni, de ha bele gondolsz nevetni fogsz, neveti fog mert roppant egyszerű, valós életszerű példák, de mégsem vagy képes a küszöbnél tovább lépni. Akarsz gazdag lenni? Hiszel a saját határaidban? És a tűrőkepesegédiben? És hiszel magadban, annyira, hogy az elveidet felad add, a célod elérésében?
-
Az a baj a hogyan éld az életed típusa könyékkel….
„Az a baj a hogyan éld az életed típusa könyékkel, hogy nem veszik figyelembe a szabályt erősítő kivételeket. Nem számolnak a különcökkel, a zsenikkel, a csodákkal, mert a könyvekben minden fekete vagy fehér, a való életben viszont minden szürke. Semmi sem készít fel igazán azokra csodás, de fájdalmas dolgokra, amiket lehetetlenek hittünk, a pillanatokra amire nem számítunk. „ Szeretem az önfejlesztő könyveket, viszont sokszor már nagyon sok volt, nem vagyok a törökülésben zümmögő típus, nem szeretek meditálni, jógázni és mantrázni, viszont szeretem a spirituális dolgokat, de úgy gondolom mindenkinek meg kell találnia a saját arany középútját. Vannak az életeben sikerszokások, de valamikor úgy vagyok velük, hogy a francba is! Mikor…
-
Első lépés…
Ha fel szeretnék épülni valamiből mindig az első lépés a probléma feltárása. Az a gond hogy az emberek ezt nem tudják elviselni, és hogy miért? Mert rühellik az igazságot és azt hallani, hogy ő magunk a probléma melegágya. Nagyon fontos lépés ez de mégis ahelyett, hogy szembenéznénk a szarral amiben éppenséggel úszkálunk, inkább becsukjuk a szemünket, mintha ott se lenne. Egy gond van, hogy a szaglásunk ettől még tudni fogja mit akarunk elfedni. Nehéz a barátomnak lenni, sőt inkább nehéz az életem részének lenni bármi téren, mert igyekszem őszinte lenni, de ez nyilván nem mindig tetszik a másik félnek, mert egy tükör vagyok ilyenkor. Nekem is vannak tükreim, és piszkosul…
-
Vajon mitől élünk?
Mire van szükségünk ahhoz, hogy reggelente felkeljünk? Ha veszélyben érezzük a szívünket két dolgot tehetünk, vagy elmenekülünk, vagy harcolunk. Sokszor érzem, hogy nem akarom, még egy nap, még egy reggel, de valahogy kimászok az ágyból, valahogy elindulok, de nem tudom, hogy érek a célhoz. Logikusan teszem, amit tennem kell, lépek egyik lábbal majd a másikkal, a testem végzi a belekódolt parancsokat, de vajon ilyenkor a lelkem hol jár? Voltak időszakok az életemben mikor, inkább álmodtam, mint éltem. Szerettem lecsukni a szemem, mert akkor olyan helyen jártam, egy olyan életben, ahol minden tökéletes volt, de vajon ez nem lenne túl unalmas? Sokszor, nagyon sokszor, sok a gondunk, úgy érezzük, hogy minden…
-
Miért nem tudunk őszintén örülni egymás sikereinek?
Kamaszkorunkban Marlo Thomas arról énekelt nekünk, hogy fogadjuk el egymást és a másságunkat. De közben felnőttünk, és most mást dallamot éneklünk. Már nem ünnepeljük egymás életre szóló döntéseit, hanem minősítjük. Az elfogadás tényleg csupán gyerekes dolog lenne? Vagy akkor gondolkodtunk helyesen? Mióta nem adjuk szabadon önmagunkat? – SJP Mikor sikert érünk el előkerülnek a suttogó hangok, és ezeknek a hangoknak sose jó semmi sem. Nem tudnak őszintén örülni neked, mert csak azt nézik hogy nem ők állnak ott helyetted. De vajon ilyenkor azt is megvizsgálják, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a munkájukban sikereket érjenek el? Vajon elgondolkodnak azon, hogy harcoltak, küzdöttek azért, hogy ők is megkapják azt…
-
Szóval van az a mondás, hogy félig a pohár vagy mi, de mikor lesz vajon tele? És mi a túl sok már?
Honnan lehet tudni, ha valami már túl sok? Túl sok törődés, túl sok információ, túl sok döntés, túl sok móka, túl sok elvárás… És mikor van az hogy túl sok elviselni? Sokszor megkérdezem magamtól vajon mikor lesz vége? Mikor lesz már elég? Mikor szállnak el a gondok? Mikor állhatok fel és mondhatom hogy most elég volt? Mindig reménykedem egy végben, mint egy futó pályán start és cél, folyamatosan azt várom hogy célba érjek és megkönnyebbüljek. Na jó nem mindig, de mostanában 80%-ban. Olyan néha mintha az élet ellenem dolgozna, sokszor inkább csak ülök és vagyok mert elfáradok harcolni, mert lehet hogy egy csatát megnyersz néha, de vajon a háborúval mi…
-
Vajon honnan jönnek a magányos emberek?
Sok mindenki feltette már ezt a kérdést, és mitől magányos valaki? Egyszer beszélgettem egy ismerősömmel, együtt jártuk iskolába és ő volt a legmenőbb csávó, sőt a város leghíresebb pasija volt. Nagyon jó sportoló volt és persze döglöttek érte a csajok, mindenki az ő barátja akart lenni és minden lány az ágyába akart feküdni, de eltelet 10 év és váratlan dolog történt… Azt mondta utálja az embereket, barátnője se volt már egy jó ideje és mondta, hogy magányos. Furcsálltam nagyon, ez a srác magányos? ez a srác, akinek több tucat barátja volt? Majd elmesélte hogy ennyit jelentett a hírnév. Suli után eltelt pár esztendő, elköltözött egy másik országba és egyedül volt,…
-
Az emberek sose azt látják, aki igazából vagy.
Sose voltam sovány, inkább husis duci csaj. Egy időben hátránynak éreztem, csúnyánk gondoltam magam aki nem érdemli boldogságot, de egyik nap életem szerelme, amit szeretnék megjegyezni iszonyatosan sportos testalkattal belém szeretett. Hogy miért emelem ki a testi adottságokat? Mikor meglátnak az emberek azt gondolják hogy „dagadt” vagyok, de vajon azt látják hogy figyelek az étkezésre? Látják hogy edzek, hogy mennyi mindenről lemondok? Jah NEM! Mikor elmegyek futni az emberek megbámulnak, ha csinosabb ruhát veszek fel kiakadnak hogy miért nem úgy nézek ki mit egy csöves, és tudjátok mi a legrosszabb?! Az, hogy ezt többnyire nőktől kapom. Azon gondolkodtam hogy lehet azok emberek akik nem bírnak, rám és ducibb társaimra nézni…
-
Mindig minden a vonalakról szól.
Vonalat kell húznod magad és a világ közt. Mindig minden a vonalakról szól. De vajon ez képzeletbeli vagy kell hozzá toll is? Antiszociális emberként nagyon sokat vonalazgatsz. Vonalat húzol a munkádban, az emberek közé, mindenhol csak a vonalak. Sokszor már annyi van körülötted, hogy cirka firka az életed, kicsit megbolondulsz, ahelyett, hogy önmagadat adnád, mert vonalat húztál. Elég volt ebből, nem kellenek vonalak, vagy max csak néhány. Kellenek az emberi kapcsolatok, de kell az őrület is. A vonal egyenes, merev, szabályos, de jó így élni az életedet? Pazaroljuk az időt vonalazgatásra ahelyett, hogy igazán élnénk. Engedd szabadon belső éned, és a felesleges vonalazgatás helyett, rajzolj egy kanyargó, hullámos, néha megszakított…
-
Új kezdet!
Hála az égnek minden évben van rá lehetőség, csak lapozni kell a naptárban …de am ez egy baromság! Ha változtatni akarsz változtass ennyi, az év bármelyik napján! Ha kell valami kiinduló pont akkor várj reggelig vagy várj hétfőig, de év közben, sőt hét közben annyi „új” lehetőség van. Minden egyes évben megfogadtam, na majd most lefogyok 30kg-t, de egy grammot se sikerült, és miért? Mert nem voltam elég kitartó, nem szerettem és tiszteltem önmagamat annyira, hogy a magamnak tett ígéretet betartsam. Vajon ez normális? Bármiben akarsz változtatni az első lépés a felismerés, majd az elhatározás, tervezés, és a kitartás, gyakorlás és azon kapod magad, hogy egyre közelebb vagy a kitűzött…
