-
Koldusból Királyfi
Közzétett: 2012Szerző: Mark FischerKiadó: Bagolyvár KiadóTémák: gazdagság, önfejlesztésOldalszám: 112Mikor van egy férfi aki felfedezi saját késességeit, határait és korlátait. De vajon ezek léteznek? Ez a könyv egy mese, egy történet, nagyon egyszerű példákkal amit a való életben nem is olyan egyszerű követni, de ha bele gondolsz nevetni fogsz, neveti fog mert roppant egyszerű, valós életszerű példák, de mégsem vagy képes a küszöbnél tovább lépni. Akarsz gazdag lenni? Hiszel a saját határaidban? És a tűrőkepesegédiben? És hiszel magadban, annyira, hogy az elveidet felad add, a célod elérésében?
-
Ezt most csak úgy itt hagyom : Félelem…
Furcsa vissza olvasni gondolataimat és érzéseimet amik pár hónapja fogalmazódtak meg bennem, de akkor nem volt módom megosztani veletek, úgy gondolom túl nagy érték van ebben, mint hogy csak simán kitöröljem . Lehet sokan furcsának vagy akár viccesnek találják soraimat, de őszintén leszarom, mert én azoknak írok akik nem merik elmondani mi is zajlik a lelkükben…. Olvasd hát: Valahogy nem tartottam most fontosnak, igazából úgy éreztem másra kell fókuszálnom. Vannak pontok az életünkben mikor önmagunkat kell előre helyeznünk, és ez nem bűn. Néha egy napra fel kell adni a siker szokásokat, néha egy napig sírni kell, néha egy napig sajnálni kell magunkat. Amikor változás van az életünkben nehéz kezelni akár…
-
Egy újabb vasárnap…
“Holnap hétfő és egy újabb munkanap, de vajon miért vagyok stresszes annak ellenére, hogy szeretem a mit csinálok? És mi a megoldás rá? Ma lemondtam egy kellemes estét a szomszédokkal, kifogásként pedig az szolgált, hogy holnap munkanap és „fel kell készülni rá”. Amikor eljön ez a napa, ideges vagyok, már féliig a holnapon jár az eszem, stresszek és ha stresszelek eszek mindenfélét, és ha eszem mindenfélét, hát nem vagyok előrébb az életmódváltásban. Ma arra gondoltam így vasárnap alkalmából, hogy ebből elegem van, szeretem a munkám és mégis hisztizek, de őszintén inkább lusta vagyok, lusta vagyok felkelni, dolgozni menni, haza jönni és mókuskerékben élni. Viszont ma úgy döntöttem elengedem ezt. Ki…
-
Miért nem tudunk őszintén örülni egymás sikereinek?
Kamaszkorunkban Marlo Thomas arról énekelt nekünk, hogy fogadjuk el egymást és a másságunkat. De közben felnőttünk, és most mást dallamot éneklünk. Már nem ünnepeljük egymás életre szóló döntéseit, hanem minősítjük. Az elfogadás tényleg csupán gyerekes dolog lenne? Vagy akkor gondolkodtunk helyesen? Mióta nem adjuk szabadon önmagunkat? – SJP Mikor sikert érünk el előkerülnek a suttogó hangok, és ezeknek a hangoknak sose jó semmi sem. Nem tudnak őszintén örülni neked, mert csak azt nézik hogy nem ők állnak ott helyetted. De vajon ilyenkor azt is megvizsgálják, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a munkájukban sikereket érjenek el? Vajon elgondolkodnak azon, hogy harcoltak, küzdöttek azért, hogy ők is megkapják azt…
-
Elhanyagoljuk a családunkat, párunkat, barátainkat, egy jó munkáért?
Vajon megéri? Ha van egy jónak hitt munkánk, oda adjuk konkrétan minden időnket azért, hogy felfigyeljenek ránk, értékeljenek minket és ennek nyilván szeretnénk ha anyagi vonzata is lenne. Fiatal korom ellenére a folyamatos költözések miatt nagyon sokféle munkában találtam magam, de bármilyen területen dolgoztam, mindig a legjobbat adtam magamból. Nem csak 8 és 12 órában, hanem volt hogy 16ban napi szinten (utazás és egyebek). A napom 66%-át adtam oda jó esetben, 33% alvással töltöttem és maradt 1% saját magamra és az emberi kapcsolataimra, és a magánéletemre. Vajon ez normális? Igazából úgy gondolom valahol meg kell találni a harmóniát, de nyilván mérlegelni kell a munka megér-e annyit, hogy a magánéletet beáldozzuk,…
-
Nem azért vagyok sikeres, mert behódolok!
Nem is olyan rég, kaptam egy kis „kitüntetést” a munkahelyemen a munkámért, kitartásomért, és mikor a közöségi médiában megosztottam, egyik legjobb barátnőmtől kapatam egy üzenetet: Örülök, hogy végre olyanok is kapnak elismerést, akik a munkájukkal szerzik meg ezt és nem a főnöknek való hízelgéssel. És valóban igaz. Sokszor a főnökeim nem hiszem hogy örülnek hogy az alkalmazottjuk vagyok, elég nagy szám van és elég őszinte. (De próbálom magam kicsit visszafogni, és diplomatikusan kommunikálni :D) Egyszerű a képlet, ha nem tetszik valami megmondom, ha ne értek egyet valamivel megmondom, zokon veszik? Hát erről a vezetőim tudnának mesélni, de tudom, hogy nyitott fülekre találok és megértésre. De kérdezem én, mivel vagyunk előrébb,…
-
Felnőttünk! Mikor történt? és hogyan lehet megállítani?
Szóval futkosol egy szál pelenkában és a nénik rajtad röhögnek, hogy milyen cuki vagy. Következő pillanatban már leszakad a hátad az iskolatáskától, ami akkora, mint te, hoppsza 8. osztály vége, kezdesz felnőni, és jön a nagy bumm 18 éves vagy, talán már meg volt az első szerelem, az első sex, vagy rommá szívattak, de lehet te voltál a legnépszerűbb és meg volt az összes focista. Csak egy a baj, hogy nem tudod mit kezdesz az életeddel. Mikor suliba jártunk mindenkinek volt egy terve, de így 10 év után azt látom, hogy jól pofán vert mindenkit az élet. És hogy miért van ez? Egyszerű! Nem álltál készen! Nyugi nem a te…
-
Mi a szerelem munkád?
Hány érv szól mellette vagy ellene? Lehet, hogy több a nem, mint az igen? Most akkor elmenekülsz vagy vállalod a kockázatot és csatába indulsz? Mikor 8. osztályos fejjel elindulunk a világba, van egy elképzelésünk az életről, sőt egyértelmű elméletünk van a karrierünkről, de most komolyan 8. osztályos fejjel mégis mi fogalmunk van a világról? Akkor azt hiszed nagyon sok, pedig rohadtul semmi 😀 Nem kell a kamu duma, meg a sok ellenérv, ugyan ezen mentem keresztül, annyi, hogy más generáció voltam és nem minden álmom az influenszerkedés volt. Régen informatikai cégnél akartam vezérigazgató lenni, majd masszőr, stylist, fodrász, kutyakiképző stb.. Na jó az első lehet bevált 😀 Valahogy sose…
-
007. James Bond is öl.
Hirtelen vége az iskolának. Kikerültél a munkaerőpiacra. Béna vagy, egy senki, a béka fenekéig se érsz fel. Nem becsülnek meg, azt mondák semmire se viszem. Több év kő kemény munka, rengeteg tapasztalat, különféle lehetőségek, semmibe vesznek, örök vesztesnek gondolnak, kiközösítenek, majd egy napon… Osztályvezető helyettes vagy, megbecsült dolgozó, épp beindítod a saját váltakozásodat, szinte tökéletes az élet. Most akkor kinek is van igaza? 8 év a munkaerő piacon, 8 év megszégyenítés, 8 év alázat, 8 év semmibevétel, 8 év kő kemény munka, 8 év tapasztalat, és mind ez miért? Tanulsz majd dolgozol, alap norma, és persze sokáig el vagy könyvelve bénának, szerencsétlennek. Te csak egy kezdő vagy, fiatal vagy, tapasztalatlan…
-
Digitális Rajz
Gyerekkorom óta rajzolok, viszont volt egy hosszú időszak az életemben mikor eltávolodtam tőle. Nem is olyan rég viszont teljes összhangot találtam a szakmám és a művészetem között, így kezdtem el digitális rajzolással foglalkozni. Folyamatos gyakorlásban hiszek és nem mindig a digitális vásznamon űzőm hanem a valóságban is, hisz néha nem baj ha össze piszkoljuk magunkat, főleg ha lelkünk egy darabját vászonra tudjuk vinni. Műveimet itt megtekintheted és ha bármiféle kérdésed/kérésed van a Kapcsolat gomra katt rá!
