Nem azért vagyok sikeres, mert behódolok!

Nem is olyan rég, kaptam egy kis „kitüntetést” a munkahelyemen a munkámért, kitartásomért, és mikor a közöségi médiában megosztottam, egyik legjobb barátnőmtől kapatam egy üzenetet: Örülök, hogy végre olyanok is kapnak elismerést, akik a munkájukkal szerzik meg ezt és nem a főnöknek való hízelgéssel.

És valóban igaz. Sokszor a főnökeim nem hiszem hogy örülnek hogy az alkalmazottjuk vagyok, elég nagy szám van és elég őszinte. (De próbálom magam kicsit visszafogni, és diplomatikusan kommunikálni :D) Egyszerű a képlet, ha nem tetszik valami megmondom, ha ne értek egyet valamivel megmondom, zokon veszik? Hát erről a vezetőim tudnának mesélni, de tudom, hogy nyitott fülekre találok és megértésre.

De kérdezem én, mivel vagyunk előrébb, ha nem a saját gondolatainkat képviseljük vagy a csapatunkét? Nincs diplomám és lehet nem is vagyok olyan „okos” de logikusan gondolkodok, és nem azért kaptam ezt az oklevelet mert csendben ültem. Ha van ötleted menj oda a főnököd elé és vázold fel szépen felépítve, hisz ő is örülni fog ha a munkáját támogatod észrevételekkel, ha nem értesz valamivel egyet szintén mond meg.

Igen tudom, nekem is volt olyan főnököm aki elküldött a fenébe, de ha nem értékelnek eléggé akkor keress egy olyan helyet ahol igen. Pont ma volt egy beszélgetésem az új vezetőmmel és neki is mondtam, hogy a „karrierem” elején nagyon sokan és leginkább vezetők is kutyába se néztek. Ebből nagyon elegem volt, utána többre becsültem magamat majd megfogadtam, hogy nem hagyom magam megalázni. Örülök hogy a sok évnyi szenvedés most végre meghozta a gyümölcsét. Teljesen egyetértett ezzel.

Hiszek az őszinteségben, hiszem, hogy sokkal többet érhetünk el, ha önmagunkat adjunk. Nem vagyok népszerű a munkahelyemen, pont azért mert ki mondom amit gondolok.

De úgy néz ki megéri őszintének lenni.