-
Élet és halál
A semmiből születünk és semmivé leszünk, hogy ha eljön az időnk. De mi történik a lélekkel? Tényleg újjászületik? Vagy a mennybe esetleg a pokolba kerül? Esetleg megsemmisül? Vannak pillanatok, amik életben tartanak, de vannak, amik közelebb viszek a halálhoz, sokszor egy másodper egy élet és sokszor 100 év, de egyszer vége lesz. Mit fogunk látni, érezni hallani az utolsó percben? Le fog forogni életünk filmje? Vagy csak egyszerűen megszűnünk létezni? Félünk a pokoltól, de bűnben fürdünk, a menybe akarunk kerülni, de nem hiszünk bene. Ha megáll a szívünk onnantól kezdve, megszűnünk létezni, többé már nem vagyunk az, aki vagyunk, egy kóborló lélek vagyunk, egy semmi, a testünk elporlad, de arra…
-
Egy újabb vasárnap…
“Holnap hétfő és egy újabb munkanap, de vajon miért vagyok stresszes annak ellenére, hogy szeretem a mit csinálok? És mi a megoldás rá? Ma lemondtam egy kellemes estét a szomszédokkal, kifogásként pedig az szolgált, hogy holnap munkanap és „fel kell készülni rá”. Amikor eljön ez a napa, ideges vagyok, már féliig a holnapon jár az eszem, stresszek és ha stresszelek eszek mindenfélét, és ha eszem mindenfélét, hát nem vagyok előrébb az életmódváltásban. Ma arra gondoltam így vasárnap alkalmából, hogy ebből elegem van, szeretem a munkám és mégis hisztizek, de őszintén inkább lusta vagyok, lusta vagyok felkelni, dolgozni menni, haza jönni és mókuskerékben élni. Viszont ma úgy döntöttem elengedem ezt. Ki…
-
Első lépés…
Ha fel szeretnék épülni valamiből mindig az első lépés a probléma feltárása. Az a gond hogy az emberek ezt nem tudják elviselni, és hogy miért? Mert rühellik az igazságot és azt hallani, hogy ő magunk a probléma melegágya. Nagyon fontos lépés ez de mégis ahelyett, hogy szembenéznénk a szarral amiben éppenséggel úszkálunk, inkább becsukjuk a szemünket, mintha ott se lenne. Egy gond van, hogy a szaglásunk ettől még tudni fogja mit akarunk elfedni. Nehéz a barátomnak lenni, sőt inkább nehéz az életem részének lenni bármi téren, mert igyekszem őszinte lenni, de ez nyilván nem mindig tetszik a másik félnek, mert egy tükör vagyok ilyenkor. Nekem is vannak tükreim, és piszkosul…
-
Miért nem tudunk őszintén örülni egymás sikereinek?
Kamaszkorunkban Marlo Thomas arról énekelt nekünk, hogy fogadjuk el egymást és a másságunkat. De közben felnőttünk, és most mást dallamot éneklünk. Már nem ünnepeljük egymás életre szóló döntéseit, hanem minősítjük. Az elfogadás tényleg csupán gyerekes dolog lenne? Vagy akkor gondolkodtunk helyesen? Mióta nem adjuk szabadon önmagunkat? – SJP Mikor sikert érünk el előkerülnek a suttogó hangok, és ezeknek a hangoknak sose jó semmi sem. Nem tudnak őszintén örülni neked, mert csak azt nézik hogy nem ők állnak ott helyetted. De vajon ilyenkor azt is megvizsgálják, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a munkájukban sikereket érjenek el? Vajon elgondolkodnak azon, hogy harcoltak, küzdöttek azért, hogy ők is megkapják azt…
-
Elhanyagoljuk a családunkat, párunkat, barátainkat, egy jó munkáért?
Vajon megéri? Ha van egy jónak hitt munkánk, oda adjuk konkrétan minden időnket azért, hogy felfigyeljenek ránk, értékeljenek minket és ennek nyilván szeretnénk ha anyagi vonzata is lenne. Fiatal korom ellenére a folyamatos költözések miatt nagyon sokféle munkában találtam magam, de bármilyen területen dolgoztam, mindig a legjobbat adtam magamból. Nem csak 8 és 12 órában, hanem volt hogy 16ban napi szinten (utazás és egyebek). A napom 66%-át adtam oda jó esetben, 33% alvással töltöttem és maradt 1% saját magamra és az emberi kapcsolataimra, és a magánéletemre. Vajon ez normális? Igazából úgy gondolom valahol meg kell találni a harmóniát, de nyilván mérlegelni kell a munka megér-e annyit, hogy a magánéletet beáldozzuk,…
-
Nem azért vagyok sikeres, mert behódolok!
Nem is olyan rég, kaptam egy kis „kitüntetést” a munkahelyemen a munkámért, kitartásomért, és mikor a közöségi médiában megosztottam, egyik legjobb barátnőmtől kapatam egy üzenetet: Örülök, hogy végre olyanok is kapnak elismerést, akik a munkájukkal szerzik meg ezt és nem a főnöknek való hízelgéssel. És valóban igaz. Sokszor a főnökeim nem hiszem hogy örülnek hogy az alkalmazottjuk vagyok, elég nagy szám van és elég őszinte. (De próbálom magam kicsit visszafogni, és diplomatikusan kommunikálni :D) Egyszerű a képlet, ha nem tetszik valami megmondom, ha ne értek egyet valamivel megmondom, zokon veszik? Hát erről a vezetőim tudnának mesélni, de tudom, hogy nyitott fülekre találok és megértésre. De kérdezem én, mivel vagyunk előrébb,…
-
Mindig minden a vonalakról szól.
Vonalat kell húznod magad és a világ közt. Mindig minden a vonalakról szól. De vajon ez képzeletbeli vagy kell hozzá toll is? Antiszociális emberként nagyon sokat vonalazgatsz. Vonalat húzol a munkádban, az emberek közé, mindenhol csak a vonalak. Sokszor már annyi van körülötted, hogy cirka firka az életed, kicsit megbolondulsz, ahelyett, hogy önmagadat adnád, mert vonalat húztál. Elég volt ebből, nem kellenek vonalak, vagy max csak néhány. Kellenek az emberi kapcsolatok, de kell az őrület is. A vonal egyenes, merev, szabályos, de jó így élni az életedet? Pazaroljuk az időt vonalazgatásra ahelyett, hogy igazán élnénk. Engedd szabadon belső éned, és a felesleges vonalazgatás helyett, rajzolj egy kanyargó, hullámos, néha megszakított…
-
Új kezdet!
Hála az égnek minden évben van rá lehetőség, csak lapozni kell a naptárban …de am ez egy baromság! Ha változtatni akarsz változtass ennyi, az év bármelyik napján! Ha kell valami kiinduló pont akkor várj reggelig vagy várj hétfőig, de év közben, sőt hét közben annyi „új” lehetőség van. Minden egyes évben megfogadtam, na majd most lefogyok 30kg-t, de egy grammot se sikerült, és miért? Mert nem voltam elég kitartó, nem szerettem és tiszteltem önmagamat annyira, hogy a magamnak tett ígéretet betartsam. Vajon ez normális? Bármiben akarsz változtatni az első lépés a felismerés, majd az elhatározás, tervezés, és a kitartás, gyakorlás és azon kapod magad, hogy egyre közelebb vagy a kitűzött…
-
Felnőttünk! Mikor történt? és hogyan lehet megállítani?
Szóval futkosol egy szál pelenkában és a nénik rajtad röhögnek, hogy milyen cuki vagy. Következő pillanatban már leszakad a hátad az iskolatáskától, ami akkora, mint te, hoppsza 8. osztály vége, kezdesz felnőni, és jön a nagy bumm 18 éves vagy, talán már meg volt az első szerelem, az első sex, vagy rommá szívattak, de lehet te voltál a legnépszerűbb és meg volt az összes focista. Csak egy a baj, hogy nem tudod mit kezdesz az életeddel. Mikor suliba jártunk mindenkinek volt egy terve, de így 10 év után azt látom, hogy jól pofán vert mindenkit az élet. És hogy miért van ez? Egyszerű! Nem álltál készen! Nyugi nem a te…
-
Mióta bűn, hogy van petefészkem?
Amelia Earhart sok mindenkinek ismerős lehet, illetve Coco Chanel őt mégis ki ne ismerné? De felsorolhatnék ide kémeket, feltalálókat, tengerészeket és háborús hősnőket. Pl tudjátok, hogy a fejlesztés, és programozás alapjait a nők adták meg? Roberta Williams volt a világ első játékfejlesztője, Radia Perlman az STP feltalálója, Frances Allen kódfejtő, Grace Hopperé az első fordítóprogram, és még sorolhatnánk. Sokszor a férfiak szemében csak egy popsi vagyunk és két mell, de lehet, hogy sokkal több rejlik bennünk? Sajnos igen vannak olyan hölgyek, akik szégyent hoznak ránk, de ez a férfiakra is vonatozik. Lehet, hogy többet kellet harcolnunk, de pont ezért kellene többet gondolni a csinos külső mögé. Egy igazi férfi, nem…
