Első lépés…

Ha fel szeretnék épülni valamiből mindig az első lépés a probléma feltárása. Az a gond hogy az emberek ezt nem tudják elviselni, és hogy miért? Mert rühellik az igazságot és azt hallani, hogy ő magunk a probléma melegágya.

Nagyon fontos lépés ez de mégis ahelyett, hogy szembenéznénk a szarral amiben éppenséggel úszkálunk, inkább becsukjuk a szemünket, mintha ott se lenne. Egy gond van, hogy a szaglásunk ettől még tudni fogja mit akarunk elfedni.

Nehéz a barátomnak lenni, sőt inkább nehéz az életem részének lenni bármi téren, mert igyekszem őszinte lenni, de ez nyilván nem mindig tetszik a másik félnek, mert egy tükör vagyok ilyenkor. Nekem is vannak tükreim, és piszkosul szar mikor szembe kell néznem önmagammal. Kérdezem én, mi a jobb addig menni míg neked adnak igazat vagy ha a szemedbe mondjak a valóságot, vajon emberileg melyik értékelhető?

Magunknak hazudni mindig a legkönnyebb, de ez tesz legjobban sebezgetővé, roncsolja a lelkünket, megmérgez, csomó mindent megmagyarázunk magunknak…

….nem akarok vele szakítani, mert kapcsolat függő vagyok és jobb vele mint egyedül.

…ha minden nap megiszok egy pohárral, nem vagyok függő csak problémáim vannak.

…bőven belefér ez a pizza a diétába, mert csak 28 cm.

…nem vagyok szerelemes, de jobbat úgysem érdemlek.

… nem tudok lefogyni, mert ilyen a genetikám.

… nem változok meg, mert világ életemben ilyen voltam.

Kifogás, hazugság önmagunknak, csak mert félünk szembenézni a valósággal és kell valami amibe kapaszkodhatunk a szartengerbe, kell egy farönk, hogy ne süllyedjük el.