-
Vajon mitől élünk?
Mire van szükségünk ahhoz, hogy reggelente felkeljünk? Ha veszélyben érezzük a szívünket két dolgot tehetünk, vagy elmenekülünk, vagy harcolunk. Sokszor érzem, hogy nem akarom, még egy nap, még egy reggel, de valahogy kimászok az ágyból, valahogy elindulok, de nem tudom, hogy érek a célhoz. Logikusan teszem, amit tennem kell, lépek egyik lábbal majd a másikkal, a testem végzi a belekódolt parancsokat, de vajon ilyenkor a lelkem hol jár? Voltak időszakok az életemben mikor, inkább álmodtam, mint éltem. Szerettem lecsukni a szemem, mert akkor olyan helyen jártam, egy olyan életben, ahol minden tökéletes volt, de vajon ez nem lenne túl unalmas? Sokszor, nagyon sokszor, sok a gondunk, úgy érezzük, hogy minden…
-
Szóval van az a mondás, hogy félig a pohár vagy mi, de mikor lesz vajon tele? És mi a túl sok már?
Honnan lehet tudni, ha valami már túl sok? Túl sok törődés, túl sok információ, túl sok döntés, túl sok móka, túl sok elvárás… És mikor van az hogy túl sok elviselni? Sokszor megkérdezem magamtól vajon mikor lesz vége? Mikor lesz már elég? Mikor szállnak el a gondok? Mikor állhatok fel és mondhatom hogy most elég volt? Mindig reménykedem egy végben, mint egy futó pályán start és cél, folyamatosan azt várom hogy célba érjek és megkönnyebbüljek. Na jó nem mindig, de mostanában 80%-ban. Olyan néha mintha az élet ellenem dolgozna, sokszor inkább csak ülök és vagyok mert elfáradok harcolni, mert lehet hogy egy csatát megnyersz néha, de vajon a háborúval mi…
-
Vajon honnan jönnek a magányos emberek?
Sok mindenki feltette már ezt a kérdést, és mitől magányos valaki? Egyszer beszélgettem egy ismerősömmel, együtt jártuk iskolába és ő volt a legmenőbb csávó, sőt a város leghíresebb pasija volt. Nagyon jó sportoló volt és persze döglöttek érte a csajok, mindenki az ő barátja akart lenni és minden lány az ágyába akart feküdni, de eltelet 10 év és váratlan dolog történt… Azt mondta utálja az embereket, barátnője se volt már egy jó ideje és mondta, hogy magányos. Furcsálltam nagyon, ez a srác magányos? ez a srác, akinek több tucat barátja volt? Majd elmesélte hogy ennyit jelentett a hírnév. Suli után eltelt pár esztendő, elköltözött egy másik országba és egyedül volt,…
-
Az emberek sose azt látják, aki igazából vagy.
Sose voltam sovány, inkább husis duci csaj. Egy időben hátránynak éreztem, csúnyánk gondoltam magam aki nem érdemli boldogságot, de egyik nap életem szerelme, amit szeretnék megjegyezni iszonyatosan sportos testalkattal belém szeretett. Hogy miért emelem ki a testi adottságokat? Mikor meglátnak az emberek azt gondolják hogy „dagadt” vagyok, de vajon azt látják hogy figyelek az étkezésre? Látják hogy edzek, hogy mennyi mindenről lemondok? Jah NEM! Mikor elmegyek futni az emberek megbámulnak, ha csinosabb ruhát veszek fel kiakadnak hogy miért nem úgy nézek ki mit egy csöves, és tudjátok mi a legrosszabb?! Az, hogy ezt többnyire nőktől kapom. Azon gondolkodtam hogy lehet azok emberek akik nem bírnak, rám és ducibb társaimra nézni…
-
Elhanyagoljuk a családunkat, párunkat, barátainkat, egy jó munkáért?
Vajon megéri? Ha van egy jónak hitt munkánk, oda adjuk konkrétan minden időnket azért, hogy felfigyeljenek ránk, értékeljenek minket és ennek nyilván szeretnénk ha anyagi vonzata is lenne. Fiatal korom ellenére a folyamatos költözések miatt nagyon sokféle munkában találtam magam, de bármilyen területen dolgoztam, mindig a legjobbat adtam magamból. Nem csak 8 és 12 órában, hanem volt hogy 16ban napi szinten (utazás és egyebek). A napom 66%-át adtam oda jó esetben, 33% alvással töltöttem és maradt 1% saját magamra és az emberi kapcsolataimra, és a magánéletemre. Vajon ez normális? Igazából úgy gondolom valahol meg kell találni a harmóniát, de nyilván mérlegelni kell a munka megér-e annyit, hogy a magánéletet beáldozzuk,…
-
Senki nem választhatja meg a családját!
Szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, meg fogunk birkózni vele, mert a családunk. Etetnek, itatnak, ruháznak taníttatnak egész addig míg fel nem növünk és megtaláljuk saját magunk törzsét. Ha felnőttünk egyedül vagyunk és keressük az a társat, akivel létre jöhet az új életünk, akkor most mégis megválaszthatjuk a családunkat? Legyünk ketten, legyen gyermekünk, legyen kutyánk teljesen mindegy, sőt az is mindegy milyen identitással rendelkezel, egy a lényeg keress addig míg meg nem találod azt az embert, aki mellet boldog, teljes értékű életet élhetsz. Lehet, hogy rövid lesz a várakozás, de lehet, hogy felemésztően hosszú és nagyon, de nagyon sok megpróbáltatáson mész majd keresztül. De hidd el, mámorító lesz…
-
Mindig minden a vonalakról szól.
Vonalat kell húznod magad és a világ közt. Mindig minden a vonalakról szól. De vajon ez képzeletbeli vagy kell hozzá toll is? Antiszociális emberként nagyon sokat vonalazgatsz. Vonalat húzol a munkádban, az emberek közé, mindenhol csak a vonalak. Sokszor már annyi van körülötted, hogy cirka firka az életed, kicsit megbolondulsz, ahelyett, hogy önmagadat adnád, mert vonalat húztál. Elég volt ebből, nem kellenek vonalak, vagy max csak néhány. Kellenek az emberi kapcsolatok, de kell az őrület is. A vonal egyenes, merev, szabályos, de jó így élni az életedet? Pazaroljuk az időt vonalazgatásra ahelyett, hogy igazán élnénk. Engedd szabadon belső éned, és a felesleges vonalazgatás helyett, rajzolj egy kanyargó, hullámos, néha megszakított…
-
Új kezdet!
Hála az égnek minden évben van rá lehetőség, csak lapozni kell a naptárban …de am ez egy baromság! Ha változtatni akarsz változtass ennyi, az év bármelyik napján! Ha kell valami kiinduló pont akkor várj reggelig vagy várj hétfőig, de év közben, sőt hét közben annyi „új” lehetőség van. Minden egyes évben megfogadtam, na majd most lefogyok 30kg-t, de egy grammot se sikerült, és miért? Mert nem voltam elég kitartó, nem szerettem és tiszteltem önmagamat annyira, hogy a magamnak tett ígéretet betartsam. Vajon ez normális? Bármiben akarsz változtatni az első lépés a felismerés, majd az elhatározás, tervezés, és a kitartás, gyakorlás és azon kapod magad, hogy egyre közelebb vagy a kitűzött…
-
Te vagy az emberem.
Napi szinten kismillió emberrel találkozunk, és egy érdekességképpen, ha csak egy pillanatra is látod a másikat lehet a szemed nem érzékeli, de az agyad eltárolja. Vannak olyan találkozások, amik semmisnek tűnnek, majd később egy örök barátság születik belőle. Vannak olyanok is ami egyből gyűlölettel indul és egy nagyon jó viszony lesz belőle. A főnöködből egyszer a partnered lesz, a legjobb barátodból a szerelmed, a szomszédodból a legjobb barátod. Ha találkozunk valakivel annak oka van. Lehet, hogy a találkozás egyből rosszindulatú, de majd évekkel később átváltozik és hirtelen a rosszból jó lesz. Nem kell játszanunk, hogy te mondasz valamit, erre én is mondok valamit és összeborulva sírunk. Ez nekem nem kell.…
