Vajon honnan jönnek a magányos emberek?

Sok mindenki feltette már ezt a kérdést, és mitől magányos valaki?

Egyszer beszélgettem egy ismerősömmel, együtt jártuk iskolába és ő volt a legmenőbb csávó, sőt a város leghíresebb pasija volt. Nagyon jó sportoló volt és persze döglöttek érte a csajok, mindenki az ő barátja akart lenni és minden lány az ágyába akart feküdni, de eltelet 10 év és váratlan dolog történt…

Azt mondta utálja az embereket, barátnője se volt már egy jó ideje és mondta, hogy magányos. Furcsálltam nagyon, ez a srác magányos? ez a srác, akinek több tucat barátja volt? Majd elmesélte hogy ennyit jelentett a hírnév. Suli után eltelt pár esztendő, elköltözött egy másik országba és egyedül volt, senki nem kereste, nem voltak barátai stb..

Volt nekem is egy időszakom viszont picit máshogy voltam magányos, rengeteg barátom és ismerősöm volt, persze a barátnőm miatt mert ő volt az iskolánk A listás csaja. Sokan azért barátkoztak velem, hogy a közelébe kerüljenek, de ha nem volt velem meg se ismertek az emberek. Tele voltam „barátokkal” de mégis egyedül voltam. (Mondjuk nem csodálom, hogy egy idő után bekattantam, nyugi nem öltem meg senkit)

Szerintem az ember a közösségben lesz a legmagányosabb. Megfelelni, beilleszkedni, és ha egy picit is magadat adod furcsán néznek rád. Nagyon nehéz barátokat és párt is találni, aki mellet valóban önmagad lehetsz, aki mellet nincs színjáték, akivel őszinte lehetsz, ha a fogára ragadt a spenót, aki mellet baromságokat csinálhatsz anélkül, hogy elítélné.

De van aki szerint sose vagyunk egyedül, mert ha más nem is. de ott vagyunk saját magunknak. Minimum van egy macskánk vagy kutyánk kinek mi. De lehet csak néha elég az is hogy valaki oda jöjjön és azt mondja számíthatsz rám, itt vagyok vagy csak egyszerűen megölel, de az is lehet hogy csak egymás mellet ültök és bámuljátok a nagy semmit. A lényeg a lényeg sose vagy egyedül , mert minimum ott a hang a fejedben..