-
Első lépés…
Ha fel szeretnék épülni valamiből mindig az első lépés a probléma feltárása. Az a gond hogy az emberek ezt nem tudják elviselni, és hogy miért? Mert rühellik az igazságot és azt hallani, hogy ő magunk a probléma melegágya. Nagyon fontos lépés ez de mégis ahelyett, hogy szembenéznénk a szarral amiben éppenséggel úszkálunk, inkább becsukjuk a szemünket, mintha ott se lenne. Egy gond van, hogy a szaglásunk ettől még tudni fogja mit akarunk elfedni. Nehéz a barátomnak lenni, sőt inkább nehéz az életem részének lenni bármi téren, mert igyekszem őszinte lenni, de ez nyilván nem mindig tetszik a másik félnek, mert egy tükör vagyok ilyenkor. Nekem is vannak tükreim, és piszkosul…
-
Az emberek sose azt látják, aki igazából vagy.
Sose voltam sovány, inkább husis duci csaj. Egy időben hátránynak éreztem, csúnyánk gondoltam magam aki nem érdemli boldogságot, de egyik nap életem szerelme, amit szeretnék megjegyezni iszonyatosan sportos testalkattal belém szeretett. Hogy miért emelem ki a testi adottságokat? Mikor meglátnak az emberek azt gondolják hogy „dagadt” vagyok, de vajon azt látják hogy figyelek az étkezésre? Látják hogy edzek, hogy mennyi mindenről lemondok? Jah NEM! Mikor elmegyek futni az emberek megbámulnak, ha csinosabb ruhát veszek fel kiakadnak hogy miért nem úgy nézek ki mit egy csöves, és tudjátok mi a legrosszabb?! Az, hogy ezt többnyire nőktől kapom. Azon gondolkodtam hogy lehet azok emberek akik nem bírnak, rám és ducibb társaimra nézni…
-
Szóval elég sokat hazudunk, tudjátok sánta kutya story!
Ha másoknak hazudunk nem szép dolog, jó ez most fura volt leírni, főleg, hogy elég őszinte ember vagyok, sokszor idegesítően, de legalább növelem a statisztikát. Inkább beszéljünk most az önmagunknak való hazudozásról, másokkal se szép ha ezt megtesszük, de a legkegyetlenebb ha önmagunkkal tesszük. Csak egy pohárnál, mert rossz napom volt; csak egy süti, mert nem hízok meg tőle; csak egy pici füllentés nem lesz baj…. Csak egy pohárral 25 éve minden nap, csak egy süti az év minden napján, csak egy kis füllentés a szeretteimnek, nem lesz baj…. Mindegy hogyan próbáljuk tagadni, a hazugságok eltűnnek, szétfoszlanak, akár tetszik akár nem… Őszintén azért fáj az igazság…
-
Elhanyagoljuk a családunkat, párunkat, barátainkat, egy jó munkáért?
Vajon megéri? Ha van egy jónak hitt munkánk, oda adjuk konkrétan minden időnket azért, hogy felfigyeljenek ránk, értékeljenek minket és ennek nyilván szeretnénk ha anyagi vonzata is lenne. Fiatal korom ellenére a folyamatos költözések miatt nagyon sokféle munkában találtam magam, de bármilyen területen dolgoztam, mindig a legjobbat adtam magamból. Nem csak 8 és 12 órában, hanem volt hogy 16ban napi szinten (utazás és egyebek). A napom 66%-át adtam oda jó esetben, 33% alvással töltöttem és maradt 1% saját magamra és az emberi kapcsolataimra, és a magánéletemre. Vajon ez normális? Igazából úgy gondolom valahol meg kell találni a harmóniát, de nyilván mérlegelni kell a munka megér-e annyit, hogy a magánéletet beáldozzuk,…
-
Nem azért vagyok sikeres, mert behódolok!
Nem is olyan rég, kaptam egy kis „kitüntetést” a munkahelyemen a munkámért, kitartásomért, és mikor a közöségi médiában megosztottam, egyik legjobb barátnőmtől kapatam egy üzenetet: Örülök, hogy végre olyanok is kapnak elismerést, akik a munkájukkal szerzik meg ezt és nem a főnöknek való hízelgéssel. És valóban igaz. Sokszor a főnökeim nem hiszem hogy örülnek hogy az alkalmazottjuk vagyok, elég nagy szám van és elég őszinte. (De próbálom magam kicsit visszafogni, és diplomatikusan kommunikálni :D) Egyszerű a képlet, ha nem tetszik valami megmondom, ha ne értek egyet valamivel megmondom, zokon veszik? Hát erről a vezetőim tudnának mesélni, de tudom, hogy nyitott fülekre találok és megértésre. De kérdezem én, mivel vagyunk előrébb,…
-
Te vagy az emberem.
Napi szinten kismillió emberrel találkozunk, és egy érdekességképpen, ha csak egy pillanatra is látod a másikat lehet a szemed nem érzékeli, de az agyad eltárolja. Vannak olyan találkozások, amik semmisnek tűnnek, majd később egy örök barátság születik belőle. Vannak olyanok is ami egyből gyűlölettel indul és egy nagyon jó viszony lesz belőle. A főnöködből egyszer a partnered lesz, a legjobb barátodból a szerelmed, a szomszédodból a legjobb barátod. Ha találkozunk valakivel annak oka van. Lehet, hogy a találkozás egyből rosszindulatú, de majd évekkel később átváltozik és hirtelen a rosszból jó lesz. Nem kell játszanunk, hogy te mondasz valamit, erre én is mondok valamit és összeborulva sírunk. Ez nekem nem kell.…
