Szóval elég sokat hazudunk, tudjátok sánta kutya story!

Ha másoknak hazudunk nem szép dolog, jó ez most fura volt leírni, főleg, hogy elég őszinte ember vagyok, sokszor idegesítően, de legalább növelem a statisztikát. Inkább beszéljünk most az önmagunknak való hazudozásról, másokkal se szép ha ezt megtesszük, de a legkegyetlenebb ha önmagunkkal tesszük.

 

Csak egy pohárnál, mert rossz napom volt; csak egy süti, mert nem hízok meg tőle; csak egy pici füllentés nem lesz baj….

 

Csak egy pohárral 25 éve minden nap, csak egy süti az év minden napján, csak egy kis füllentés a szeretteimnek, nem lesz baj….

 

Mindegy hogyan próbáljuk tagadni, a hazugságok eltűnnek, szétfoszlanak, akár tetszik akár nem…

 

Őszintén azért fáj az igazság mert piszkosul felemészt, elismerni a valóságot, rohadtul kínoz belül, de akkor is ez a valóság és nem álomkép..

 

Az önbecsapás a szellem alattomosan terjedő rákbetegsége. Ha becsapod magad arra nézve, ki vagy, és miért vagy hajlandó kiállni, egy magad alkotta börtön rabságában élsz. Amíg nem fogadod el magad olyannak, amilyen vagy, nem tudod kibontakoztatni rejtett képességeidet, hogy aztán nekiláss, és olyanná formáld magad, amilyen lenni szeretnél. A személyes fejlődés egész életet magába foglaló folyamata azzal kezdődik, hogy őszinteséget fogadsz — önmagaddal szemben. Ha magyarázod a hanyagságod, figyelmetlenséged, amikor tudod, hogy képes lettél volna hibátlanul elvégezni valamit, ezzel magad állítasz akadályt sikered útjába. Ha a magad választotta célokat akarod követni, meg kell ismerni valós képességeidet, és őszintének kell lenned magaddal ezek értékét illetően. Ha vonakodsz tárgyilagosan értékelni a teljesítményedet, haladásodban akadályozni fog az önismeret bizonytalanságából fakadó félelem és kétség.

 

– Napoleon Hill