Miért nem tudunk őszintén örülni egymás sikereinek?

Kamaszkorunkban Marlo Thomas arról énekelt nekünk, hogy fogadjuk el egymást és a másságunkat. De közben felnőttünk, és most mást dallamot éneklünk. Már nem ünnepeljük egymás életre szóló döntéseit, hanem minősítjük. Az elfogadás tényleg csupán gyerekes dolog lenne? Vagy akkor gondolkodtunk helyesen? Mióta nem adjuk szabadon önmagunkat?

 

– SJP

 

Mikor sikert érünk el előkerülnek a suttogó hangok, és ezeknek a hangoknak sose jó semmi sem. Nem tudnak őszintén örülni neked, mert csak azt nézik hogy nem ők állnak ott helyetted. De vajon ilyenkor azt is megvizsgálják, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a munkájukban sikereket érjenek el? Vajon elgondolkodnak azon, hogy harcoltak, küzdöttek azért, hogy ők is megkapják azt a bizonyos pozíciót, előléptetést, fizetésemelést?

És vajon miért irigylik tőled a sikert? Vajon te vagy a rossz ember, hogy keményen dolgoztál, túlóráztál, tanultál, kiálltál az igazadért? Hogy sokkal többet tettél meg a cél elérése érdekében, mint a maximum? Mostanában reggelente Napoleon Hill könyveit olvasgatom, és pont a minap jött velem szembe a tökéletes megfogalmazás ebben a tényállásban.

 

Ne irigyeld a másik pozícióját, ha még nem vagy felkészülve rá, hogy vállald az adott pozícióval járó felelősséget! Hányszor fordul elő, hogy szétnézve magad körül ezt gondolod: „Ha lehetőséget kapnék rá, bármelyik munkát el tudnám végezni, méghozzá jobban, mint ezek!” Nem gondolsz azonban arra, mekkora árat fizettek ezek az emberek azért a tudásért és tapasztalatért, ami lehetővé tette, hogy betöltsék ezeket a posztokat. Könnyű „hétfői jobbszélsőnek” lenni, és arról beszélni, mit kellett volna tenni annak a fickónak, amikor öt méterre a kaputól ott pattogott előtte a labda. Sokkal gyümölcsözőbb azonban, ha elismered mások eredményeit, és tiszteled őket a jól végzett munkáért. Ha szeretnél nagyobb elismeréssel járó posztra kerülni, bizonyítsd be társaidnak és feletteseidnek, hogy számítani lehet rád! Világunkban azonban azokat ismerik el a legbőkezűbben, akik minden körülmények között teljesítik, amit ígértek.

 

– Napoleon Hill