Ezt most csak úgy itt hagyom : Félelem…

Furcsa vissza olvasni gondolataimat és érzéseimet amik pár hónapja fogalmazódtak meg bennem, de akkor nem volt módom megosztani veletek, úgy gondolom túl nagy érték van ebben, mint hogy csak simán kitöröljem . Lehet sokan furcsának vagy akár viccesnek találják soraimat, de őszintén leszarom, mert én azoknak írok akik nem merik elmondani mi is zajlik a lelkükben….

Olvasd hát:

Valahogy nem tartottam most fontosnak, igazából úgy éreztem másra kell fókuszálnom. Vannak pontok az életünkben mikor önmagunkat kell előre helyeznünk, és ez nem bűn. Néha egy napra fel kell adni a siker szokásokat, néha egy napig sírni kell, néha egy napig sajnálni kell magunkat.

Amikor változás van az életünkben nehéz kezelni akár jó akár nem. Meg kell gyászolni a múltat, és üdvözölni kell a jövőt (Köszönöm Unikornis lány). Nagyon ütött ez a mondat, de igaz. Nehéz elengedni, ami jó volt, annak ellenére, hogy még jobb következik.

Nem is olyan rég kaptam egy állásajánlatot, amit nem tudtam visszautasítani. Viszont rettenetesen szenvedtem attól, hogy hazudni kellet a régi munkahelyemen, és az is borzalmas volt mikor felmondtam. Sok negatívum mellet rengeteg pozitivitás ért, talán az első olyan munkahelyem volt, ahol éreztem a megbecsülést, viszont a fejlődés nem volt adott. Aki nem tudná informatikai mérnökasszisztens végzettségem van, de ha Facebookról kattintottál ide valószínűleg tudod. Sose gondoltam volna, hogy szeretni fogom ezt a területet, de ebben a 3 évben elégé belemélyedtem. Tény, hogy furfangos az élet, és pokoli jó humora van.

Annyira sok a változás, hogy még az életmód váltással is felhagytam. Úgy mozgok a világban, mint egy árnyék. Viszont elhatároztam, hogy remek lehetőség új életet kezdni, vagyis a régit kicsit megspékelni.

Meglátjuk mit hozz jövő…