Annyira elfáradtam, 30 évnyi küzdelem, mindenkinek megfelelni jól kinézni, és annyira tele van a tököm ezzel. Már azon gondolkodtam, hogy elfogadom, hogy csúnya vagyok és kész, a francnak kel az a stressz, amit az insta picsák okoznak. Nem, nem rakok műszempillát, mert nincs időm egy huzamba 4 órát feküdni helyben. Nem lesz lesz póthajam, ilyen is csoffadt ez van Xl–es a méterem és rohadtul nem könnyű normálisan XS méretre fogyni, nem mintha akarnék Gyűlölőm, hogy ránézek valami egészségtelenre és 10 kg feljött pedig csak ránéztem bassza meg Kevés húst eszek, egészségesen főzők, rendszeresen mozgok, de mindenki mit lát, hopp ott egy kis redő ott egy kis hurka, ott egy kis zsír. De mögé már nem látnak… Boldog és…

….mert ez azt jelentené, hogy van fény  is benne. Állítólag van olyan, hogy sors vagy mi, és állítólag megvan minden előre írva , ja és isten útjai kifürkészhetetlenek, na most már ahol van fény ott van sötétség, ez a kettő nem lelétezik egymás nélkül és valakinek a fénynek kell lennie, hogy mutassa az utat, de valakinek a sötétségnek, hogy elszívja a fényt, mert igazán a sötétben fogsz megedződni. Milyen könnyű lenne az élet ha mindig boldog és világos lenne, szivárvány, unikornis és stb , de vajon megtanulsz felállni ha elestél? Rájöttem, hogy nem biztos, hogy én vagyok a fény , és vállalom a sötétség szerepét, és nem biztos, hogy ez olyan rossz, mert míg…

Sokszor megfordul a fejembe, hogy miért is foglalkozok mások véleményével és azzal, hogy mit gondolnak rólam? Teljesen felesleges. Emberekért kiálltam, segíttettem nekik mikor szar helyzetben voltak, és mi a hála? A semmi, a kibeszélés, pletykák, undok viselkedés, csak azért, mert nem úgy táncolok ahogy ők fütyülnek. Egyik nap egyszerűen elengedtem, mint egy lufit. Nem hiba, ha magammal foglalkozok és nem hiba, ha a jövőmet építem, mások csak azért utálnak sokszor mert én éltem azzal a bizonyos lehetőséggel és ők nem voltak elég bátrak, hogy meglépjék azt a bizonyos lépést. Önzőség? NEM! Az az önző, aki azt akarja, hogy vele foglalkozz és őt sajnáld, ahelyett, hogy előre mennél.   Nem kérek…