-
Elhanyagoljuk a családunkat, párunkat, barátainkat, egy jó munkáért?
Vajon megéri? Ha van egy jónak hitt munkánk, oda adjuk konkrétan minden időnket azért, hogy felfigyeljenek ránk, értékeljenek minket és ennek nyilván szeretnénk ha anyagi vonzata is lenne. Fiatal korom ellenére a folyamatos költözések miatt nagyon sokféle munkában találtam magam, de bármilyen területen dolgoztam, mindig a legjobbat adtam magamból. Nem csak 8 és 12 órában, hanem volt hogy 16ban napi szinten (utazás és egyebek). A napom 66%-át adtam oda jó esetben, 33% alvással töltöttem és maradt 1% saját magamra és az emberi kapcsolataimra, és a magánéletemre. Vajon ez normális? Igazából úgy gondolom valahol meg kell találni a harmóniát, de nyilván mérlegelni kell a munka megér-e annyit, hogy a magánéletet beáldozzuk,…
-
Nem azért vagyok sikeres, mert behódolok!
Nem is olyan rég, kaptam egy kis „kitüntetést” a munkahelyemen a munkámért, kitartásomért, és mikor a közöségi médiában megosztottam, egyik legjobb barátnőmtől kapatam egy üzenetet: Örülök, hogy végre olyanok is kapnak elismerést, akik a munkájukkal szerzik meg ezt és nem a főnöknek való hízelgéssel. És valóban igaz. Sokszor a főnökeim nem hiszem hogy örülnek hogy az alkalmazottjuk vagyok, elég nagy szám van és elég őszinte. (De próbálom magam kicsit visszafogni, és diplomatikusan kommunikálni :D) Egyszerű a képlet, ha nem tetszik valami megmondom, ha ne értek egyet valamivel megmondom, zokon veszik? Hát erről a vezetőim tudnának mesélni, de tudom, hogy nyitott fülekre találok és megértésre. De kérdezem én, mivel vagyunk előrébb,…
-
Senki nem választhatja meg a családját!
Szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, meg fogunk birkózni vele, mert a családunk. Etetnek, itatnak, ruháznak taníttatnak egész addig míg fel nem növünk és megtaláljuk saját magunk törzsét. Ha felnőttünk egyedül vagyunk és keressük az a társat, akivel létre jöhet az új életünk, akkor most mégis megválaszthatjuk a családunkat? Legyünk ketten, legyen gyermekünk, legyen kutyánk teljesen mindegy, sőt az is mindegy milyen identitással rendelkezel, egy a lényeg keress addig míg meg nem találod azt az embert, aki mellet boldog, teljes értékű életet élhetsz. Lehet, hogy rövid lesz a várakozás, de lehet, hogy felemésztően hosszú és nagyon, de nagyon sok megpróbáltatáson mész majd keresztül. De hidd el, mámorító lesz…
-
Mindig minden a vonalakról szól.
Vonalat kell húznod magad és a világ közt. Mindig minden a vonalakról szól. De vajon ez képzeletbeli vagy kell hozzá toll is? Antiszociális emberként nagyon sokat vonalazgatsz. Vonalat húzol a munkádban, az emberek közé, mindenhol csak a vonalak. Sokszor már annyi van körülötted, hogy cirka firka az életed, kicsit megbolondulsz, ahelyett, hogy önmagadat adnád, mert vonalat húztál. Elég volt ebből, nem kellenek vonalak, vagy max csak néhány. Kellenek az emberi kapcsolatok, de kell az őrület is. A vonal egyenes, merev, szabályos, de jó így élni az életedet? Pazaroljuk az időt vonalazgatásra ahelyett, hogy igazán élnénk. Engedd szabadon belső éned, és a felesleges vonalazgatás helyett, rajzolj egy kanyargó, hullámos, néha megszakított…
-
Új kezdet!
Hála az égnek minden évben van rá lehetőség, csak lapozni kell a naptárban …de am ez egy baromság! Ha változtatni akarsz változtass ennyi, az év bármelyik napján! Ha kell valami kiinduló pont akkor várj reggelig vagy várj hétfőig, de év közben, sőt hét közben annyi „új” lehetőség van. Minden egyes évben megfogadtam, na majd most lefogyok 30kg-t, de egy grammot se sikerült, és miért? Mert nem voltam elég kitartó, nem szerettem és tiszteltem önmagamat annyira, hogy a magamnak tett ígéretet betartsam. Vajon ez normális? Bármiben akarsz változtatni az első lépés a felismerés, majd az elhatározás, tervezés, és a kitartás, gyakorlás és azon kapod magad, hogy egyre közelebb vagy a kitűzött…
-
Te vagy az emberem.
Napi szinten kismillió emberrel találkozunk, és egy érdekességképpen, ha csak egy pillanatra is látod a másikat lehet a szemed nem érzékeli, de az agyad eltárolja. Vannak olyan találkozások, amik semmisnek tűnnek, majd később egy örök barátság születik belőle. Vannak olyanok is ami egyből gyűlölettel indul és egy nagyon jó viszony lesz belőle. A főnöködből egyszer a partnered lesz, a legjobb barátodból a szerelmed, a szomszédodból a legjobb barátod. Ha találkozunk valakivel annak oka van. Lehet, hogy a találkozás egyből rosszindulatú, de majd évekkel később átváltozik és hirtelen a rosszból jó lesz. Nem kell játszanunk, hogy te mondasz valamit, erre én is mondok valamit és összeborulva sírunk. Ez nekem nem kell.…
